close

  • Hűségesnek lenni Hazámhoz, a Lengyel Köztársasághoz
  • ESEMÉNYEK

  • 2018. Augusztus 31.

    Hetvenkilenc évvel ezelőtt a Lengyelországra mért német agresszióval kezdődött a II. világháború. 1939. szeptember 1-jén éjjel 1 órakor a Német Birodalom csapatai átlépték a lengyel – német határt. Bár Lengyelország 1939-es harca közben a lengyel hadseregnek el kellett ismernie a támadók fölényét, a vesztes küzdelem csak a kezdete volt a lengyel katonák számára a II. világháborús fronton való cselekménynek.

    Szeptember 1-jén 4.45-kor a német csapatok megkezdték a Lengyelország megtámadására vonatkozó terv végrehajtását Fall Weiss kódnév alatt 1600 km hosszú frontvonalon. A háború első napja  különleges ellenállási pontja a katonai raktár volt a Westerplatten, melyet a lengyel legénység egy hétig védett. A német parancsnokok feltevései szerint a villámháború (az ún. Blitzkrieg) lehetővé tette volna a lengyel csapatok gyors védekezésre kényszerítését, körbevételét és szétverését. Az ellenség határozott fölénye miatt a Lengyel Hadsereg osztagai arra kényszerültek, hogy visszaforduljanak az ország sűrűjébe már a hadjárat első napjaiban, bár a Fall Weiss időbeli tervei nem kerültek egészen megvalósításra.

     

    Az 1939. szeptember 3-i hadüzenet a Német Birodalomnak Franciaország és Nagy-Britannia részéről reményt ébresztett a felmentésre a szövetségesek részéről. Minden nagy lengyel városban lelkes demonstrációkat tartottak. A valóságban azonban egyik nép katonai és civil vezetősége sem kezdeményezett határozott lépéseket a németek ellen, megszegve ezzel a szövetségesi kötelességeiket. Az ún. furcsa háborúnak csak a németek franciaországi megszállásával lett vége 1940. tavaszán.

     

    Lengyelország Németország általi megtámadása nem csak a területi hódítást feltételezte, de a népesség lecsillapítását és az értelmiségi réteg felszámolását. Wieluń és más lengyel városok bombázása már a konfliktus első óráiban nagyszámú civil emberáldozatot követelt. A lengyel társadalmi elit felszámolását az 1939. szeptember 12-i Jełowai konerencián beszélték meg. A lengyel értelmiségi réteg kiírtásáról az ún. Intelligenzaktion keretében valamint az AB akció (Außerordentliche Befriedungsaktion) keretében beszéltek, melyet a Német Birodalom konzekvensen megvalósított a megszállást következő években.

     

    Az ellenfél jelentős katonai túlsúlya és a szovjet osztagok rajtaütése ellenére 1939. szeptember 17-én Lengyelország területén a Lengyel Hadsereg alakulatai elszántan ellenálltak. A kocki ütközet a Szeptemberi Hadjárat utolsó összecsapása volt. Habár a lengyel osztagok letették a fegyvert 1939. október 6-án, de még mindig harcoltak a németekkel szemben a katonai alakulatok, melyek ellenálltak és a német megszálló elleni harcot vezették. Erre példa a  Hubal őrnagy parancsnoksága alatt álló Lengyel Hadsereg különítménye.

     

    A megszállók a lengyel földön megkezdték az ott élők  tömeges népírtását, mely gyakorlatilag 1945-ig, a  II. Világháború végéig eltartott. A náci támadók a zsidó nép tömeges megsemmisítését,  széles körű terrort és az ellenállás megnyilvánulásainak elnyomási programját valósították meg, amelynek eredménye több millió lengyel állampolgár halála volt.

     

     

    Az 1939-es lengyel védekező harc elvesztése nem fejeződött be az ország területén. A megszállók általi két oldalú elnyomás 1939. szeptember 27-én életre hívta a Lengyelország Győzelme Szolgálatát. A lengyel ellenállási mozgalom Európa legnagyobb földalatti államává nőtte ki magát, a lengyelek pedig felvették a harcot a megszállókkal más frontokon hozzájárulva a szövetségesek végső győzelméhez és a II. világháború lezásáráshoz.

     

    Print Print Share: